Előzetes

- Helló! – állítottam meg Marcot, mikor ő is odaért a közelünkbe. – Van rám öt perced? – Egészen biztos voltam benne, hogy ennyi idő alatt nem tudom elmondani neki, amit akarok. Főleg úgy, hogy tulajdonképpen azt sem tudtam, mit akarok mondani neki.

- Most nincs, Victoria – felelte ezt úgy, hogy közben rám sem nézett, aztán meg egy szó nélkül elsétált mellettem. Döbbenten néztem utána, nem értettem, mi ütött belé. De nem is gondolkodhattam ezen sokáig, mert megjelent előttem Mario és bizonygatni kezdte az igazát a krioterápiáról. Addig-addig erőltette a dolgot, hogy sikerült kizökkentenie engem a meggyőződésemből, és már én is megkérdőjeleztem, hogy helyes infókat adtam-e át Miának. Végül odahívtam magunkhoz az egyik segédedzőnket, hogy tegyen pontot a dolgok végére, ő pedig ugyanazt állította, mint én, ami megnyugtatott.
- Akkor bocsánat, hogy hülyeséget mondtam – kért elnézést Götze Miától, majd hozzám fordult: - Az én hibám volt, nem Miáé. Most viszont szaladok, a meccsen találkozunk – nyomott egy puszit Mia arcára, aztán már ott sem volt.