Előzetes

Az edzőközpontba vett fel minket a busz, ami egyszerre vitt minket a stadionhoz. Rengeteg tévképzetem volt, ami pillanatok alatt lerombolódott. Úgy indultam neki az útnak, hogy milyen jól fogom érezni magam, hülyülünk a buszban, talán beszélgetek Marioval és a meccsre már úgy megyek, hogy minden teljesen tiszta. Ennek ellenére már az elején egyértelművé vált, hogy Marioval nem hogy beszélni, de még a közelébe kerülni se fogok, ugyanis testbeszéde elutasítóbb nem is lehetett volna. Be volt dugva a füle, és amikor meglátott, a busz hátulján lévő feliratot kezdte olvasgatni, amiben a sors fura fintoraként kétszer is szerepelt a nevem. Majdnem elnevettem magam, de Ria felcsattanása megakadályozott ebben.

- Most mondd meg, mi ütött beléjük? – Nem igazán értettem, hogy mire mondhatja ezt. Először azt hittem, hogy nem is nekem beszél, de aztán láttam, hogy nem áll rajtam kívül más hallótávolságon belül.

- Micsoda? – kérdeztem vissza, de közben már rájöttem, hogy a Götzeus párosra gondolt az imént. Eddig észre se vettem, hogy Marco pont úgy viselkedik, mint Mario. Gyorsan megállapítottam, hogy nincsenek jó hatással egymásra, majd ezekkel a gondolatokkal szálltam fel a buszra, amikor mindenki megérkezett. Ria mellett foglaltam helyet, aki vágott egy fejet mielőtt leült, de tudtam, hogy nem nekem szól, mert hátrafordultam, hogy megnézzem, ki ül a tekintete irányában. Kiderült, hogy nem csak én voltam mérges Mariora, de Ria sem rajongott túlzottan Marcoért.