Előzetes

Sokatmondó előzetes, mint mindig. ;) Remélem, már várjátok a vasárnapi részt!

Gondoltam, most már visszamegyek Miához, hisz kinéztem belőle, hogy ennyi idő alatt is képes belekeveredni valami bajba, de a folyosó végén Manuba botlottam. Szó szerint, és csak a saját bénaságomra foghattam, hogy nem voltam képes egy ekkora embert észrevenni. A szerencsétlen találkozás következtében kis híján rám borította a kezében szorongatott, műanyag pohárba töltött italt, de hála a csodás reflexeinek végül megmenekültem ettől.

- Ria, legközelebb jobban figyelj oda. Egyébként ezt neked hoztam – nyújtotta felém a műanyag poharat. – A doki mondta, hogy a nyakadba varrt valami olyan papírmunkát, amit nem is neked kellene csinálnod, szóval gondoltam feldobom egy kicsit a reggeled – mosolygott rám. – De látom, már végeztél is.

- Nagyon köszönöm – hálálkodtam neki. Kevés nála kedvesebb ember volt ebben a csapatban, egyszerűen nem lehetett őt nem szeretni. Mindig, mindenkire gondolt, és mindenkihez volt egy-két jó szava. Nem csodáltam, hogy annyi rajongó lány hevert a lábai előtt. Manuel Neuer egy igazi főnyeremény volt. – Az öltözők felé megyek, elkísérsz? – kérdeztem, miután elvettem tőle a poharamat és belekortyoltam a gőzölgő kapucsínóba.

- Persze, nekem is át kell még öltöznöm az edzésre – bólintott. Elindultunk a folyosón és közben beszélgetni kezdtünk a csapat dolgairól meg mindenféléről. Komolyan mondom, imádtam ezt az embert. Vicces volt vagy komoly, ha kellett, megbízható, segítőkész és hihetetlenül kedves. Ráadásul annak ellenére, hogy a kiemelkedő teljesítménye és óriási tehetsége miatt a sajtó dicséretáradatának főszereplője volt, mindig szerényen nyilatkozott saját képességeiről. Örültem, hogy ismerhetem őt.

Végig jókedvűen haladtam mellette, akkor azonban lehervadt az arcomról a mosoly, mikor oda értünk, ahol korábban Miát hagytam. A lány ugyanis nem volt sehol.