Előzetes

Vasárnap jön a harmadik rész. Várjátok Mariot és Marcot? Jelentem: úton vannak!:D

Fülemet és farkamat behúzva igyekeztem utána, még azt sem mertem megemlíteni neki, hogy sürgősen fel kéne keresnem a mosdót. Tudtam, hogy ezt a húzásomat nem fogja szó nélkül hagyni, ám egyelőre úgy tűnt, még gondolkozik azon, hogy mely szavak lennének alkalmasak arra, hogy a pokolba küldjön. Hamar kiértünk a pályára, ahol még egyetlen játékos sem volt, de a felszerelések már elő voltak készítve, hogy amint megérkeznek, kezdhessék is az edzést. Mivel úgy láttam, hogy Ria nem készül kitörni, először óvatosan kezdtem érdeklődni, és miután nem harapta le a fejem, felbátorodtam.

- Végeztél a dolgoddal?

- Igen, de nézd, már jönnek is. Szerintem üljünk le itt kívül, és figyelj nagyon, mert gyorsak. – Meglepődtem, hogy a leszidás egy az egyben elmaradt, illetve meg is könnyebbültem. Árgus szemekkel figyeltem az edzést, a kezemben pedig egy füzet és egy toll segített abban, hogy biztosan mindenre emlékezzek amikor véget ér a hét.

Victoria az egész edzésen beszélt hozzám, és ez alkalommal figyeltem is. Egyrészt, mert tudtam, hogyha nem teszem, még jobban utálni fog majd, másrészt mert érdekelt, és fontos volt nekem. Jó, bevallom néha, amikor egyes játékosok közelebb jöttek elterelődtek a gondolataim, de hamar visszataláltam az eredeti témához.

- Ezeket a passzolásos feladatokat az összhang miatt kell csinálniuk? – érdeklődtem. Mindent megkérdeztem, amiben bárminemű kétségem volt, mert nem akartam butaságot megtanulni.

- Egyrészt igen, másrészt pedig fontos, hogy a meccseken pontosan adják egymásnak a labdát, ezzel könnyítik egymás munkáját, és annak is kevesebb az esélye, hogy az ellenfélhez kerül – magyarázta ezúttal némi lelkesedést is mutatva. Talán tegnap csak unalmasnak találta a körbevezetést, és innentől már normálisabb lesz.