Előzetes

Sziasztok!

Vasárnap jön a következő rész, ami Mia szemszögéből íródott. Várjátok? Szerintem igen, ezért itt egy kis előzetes.:D

Miközben a fű mentén körbesétáltunk, folyamatosan magyarázott, ám hiába próbáltam figyelni, és megjegyezni az információáradatot, hamar elkalandoztak a gondolataim. Nem úgy tűnt, mintha szívesen magyarázott volna, de nem értem, hogy akkor miért vállalta el. Ha nem férek bele az idejébe, akkor miért mondta, hogy egy teljes hetet itt tölthetek? Hiszen nekem elég lett volna egy edzés is, attól függetlenül, hogy lényegesen jobban örültem a teljes hétnek. Ám a reggeli, képzelt mennyországomat Victoria pillanatok alatt összetörte.

- Amelia, figyeltél? – fordult hozzám számonkérően. Felháborodása teljesen jogos volt, ugyanis fogalmam sem volt, mit mondott az előbb.

- Persze, Tori. Viszont nem szeretem, ha a teljes nevemen szólítanak. Hívj csak Miának! – A nevem sérelmezése jó elterelő hadműveletnek bizonyult.

- Én pedig kifejezetten utálom, ha valaki Torinak nevez. Ria, oké? – Nos, minden bizonnyal, nem most loptam be a szívébe magamat, de legalább a névkérdést lerendeztük, és ebből már nem lesznek problémák. Bólintottam, mert megszólalni már alig mertem. Ki tudja, hogy mivel mondok rosszat. – Akkor menjünk – mutatott maga elé. Tesztelni akarta, hogy tényleg figyeltem-e, és tökéletes módszert választott ahhoz, hogy az első akadálynál megbukjak.

- Hova is megyünk? – néztem rá hátra elhúzva a számat, közben már előre féltem a letolástól, ami végül nem érkezett meg. A szemét forgatva indult meg előttem, így nekem csak az volt a dolgom, hogy kövessem.