Részlet az első részből 2.0

Sziasztok!

Április van. Hogy ez miért jó nektek, azt mindjárt megtudjátok. Nos, elsősorban azért, mert tavasz van, így a blog az évszaknak megfelelően fel is öltözött. Stylistja a már jól ismert Lívia volt. Szerintem csodaszép lett, úgyhogy megérdemel egy hatalmas tapsvihart. Másrészt pedig 20-án jön az első fejezet. Akárcsak az első évadnál, most is dupla résszel fogunk kezdeni, reméljük, várjátok már, addig viszont itt egy kis részlet Mia szemszögéből is:

„A suliban hatalmas sikert aratott a beszámolóm, még a jegyemet is megajánlotta a tanár, így vizsgáznom sem kellett abból a tantárgyból, amiből a feladatot kaptam. A vizsgahelyszín helyett azonban többször is virítottam a napilapok egyik oldalán, hol úgy, mint Mario Götze barátnője, hol, mint a Bayern új munkatársa. Utóbbira nagyon büszke voltam, imádtam is csinálni a feladataimat. Kezdetben nehezen értettem meg, hogy mikor hova kell szaladnom, de hála Dieternek, aki már az első percben nagyon kedves volt velem, sikerült belerázódnom a dolgokba, és elérnem, hogy én legyek az első személy, akire számít, ha valami gond adódik.

Miután már nem fájt annyira a hátam, megköszöntem Marionak a masszírozást, aztán kimentem a konyhába, hogy a hűtőben keressek valami gyorsan elkészíthetőt. A drága, amint felálltam az ágyról, felkapta a telefonját, és nyomkodni kezdte.

Amíg elértem a konyhába, azon gondolkoztam, hogy milyen színűre festhetném ki a nappalit. Amikor kiderült, hogy állandó munkát kapok a csapatnál, kellett egy ház, ami nincs annyira messze, mint Karlé. Mivel az egyetemet is folytattam, az új lakhelyem a kettő között, félúton helyezkedett el, és szerencsére se Riától, se Mariotól nem esett messze. Kezdetben furcsa volt, hogy teljesen egyedül lakok, de szerencsére nem sok időt kellett egyedül töltenem. Napközben egyik helyről szaladtam a másikra, éjszakánkét pedig vagy Marioval voltam vagy annyira álmos voltam, hogy meg sem fordult a fejemben a magányosság. Ugyan már hat hónapja ez a ház szolgált lakhelyemül, mégsem sikerült teljesen belaknom, ami pedig a legjobban zavart, hogy a falak mindenhol fehérek voltak. A hálószobát már az első héten narancssárgára pingáltam, a többire viszont még nem volt energiám, de azt tudtam, hogy a nappali lesz a következő áldozat.”

Ui: A Vivientől kapott díjat is kitettük. Az előző bejegyzésben el tudjátok olvasni a válaszainkat. Köszönjük ezúton is. :)