Búcsú by Liv

Sziasztok!

Így utolsó (?) alkalommal én is írok nektek pár sort, bár Niki már elég sok mindent elmondott. Jó gyorsan elszaladt ez a három hónap, míg a történet tartott, még nekem is nagyon fura, hogy a vasárnapjaink ezentúl DD nélkül telnek majd el. Nem bántam meg, hogy annak idején belevágtunk, aztán meg félbehagytuk, mert nem tudom, abból a változatból mi sült volna ki. Eleve Dortmundos történetnek indult volna, de nem igazán beszéltük meg, mi lesz benne, csak úgy belekezdtünk. Talán ezért is adtuk fel két oldal után. Valamikor április végén aztán egy teljes esténk ráment, hogy átbeszéljük, honnan hová is akarunk eljutni, és rögtön utána bele is kezdtünk az ötletek megvalósításába. Az első két-három rész egy hónapon belül elkészült, aztán az első fejlécünk is, majd megnyitotta kapuit a blog. És most itt vagyunk, a legvégén, és én nagyon büszke vagyok magunkra, amiért soha, egyszer sem késtünk a részekkel, és még előzetesek is voltak majdnem minden rész előtt.

Én is nagyon szeretném megköszönni nektek, hogy minden részhez írtatok hozzászólást vagy pipáltatok. Nagyon jól esett, és sokat jelentett nekünk a támogatásotok; és örülök, hogy ilyen sok embernek elnyerte a tetszését egy-egy részünk. Nézegessétek továbbra is a blogot, lehet, hogy a későbbiekben fogunk még számotokra meglepetést tartogatni.

És akkor, ha már te is üzensz nekem titokban, akkor álljon itt neked is pár sor: örülök, hogy felvetetted, hogy írjunk valamit közösen; örülök, hogy végül meg is írtuk, de a legjobban annak örülök, hogy veled írhattam. Mert tudom, hogy mással feleennyire se lett volna jó és lehet, hogy nem is élveztem volna ennyire.

Nagyölelés mindenkinek és sok-sok szív.

L.