Előzetes

Remélem, várjátok már a részt! Kitartás, mindjárt vasárnap, addig pedig itt egy kis előzetes :)

- Miért ragaszkodtál hozzá annyira, hogy elkísérd Mariot erre az ebédre? – kíváncsiskodtam. Ezen már korábban is gondolkodtam, és most végre adódott rá alkalmam, hogy meg is kérdezzem. Nem felelt azonnal, csak féloldalas mosolyra húzta a száját és visszakérdezett, hogy miért érdekel ez engem. Megvontam a vállam, hiszen nem volt különösebb indokom.

- Azért mert, Götze még kisfiú és valakinek figyelnie kell rá – felelte nevetve. A mellette ülő haverja azonban még csak meg sem hallotta a beszólást, mivel annyira belemerült a Miával való társalgásba.

- Ne már, komolyan kérdeztem… - kezdtem volna, de félbeszakított egy telefon csipogása. Méghozzá Marioé. A tulajdonosa előkereste a vadiúj, csillivilli mobilját a zsebéből és vigyorogva olvasni kezdte az üzenetet, amit kapott. Egészen addig, míg Marco el nem vette tőle a kis drágáját.

- Olyan unintelligens vagy, Mario. Legalább ilyenkor tudnál megválni a telefonodtól – mondta neki, aztán eltette a telefont és visszafordult hozzám. – Látod? Mondtam, hogy figyelni kell rá.

Mosolyogva megcsóváltam a fejem az újabb komolytalan válasz hallatán. Úgy tűnt, ma biztosan nem szedem ki belőle, hogy miért ragaszkodnak egymáshoz ennyire.

- Azt azért elárulod, mióta vagytok ilyen jóban? – kérdeztem egy kicsit később. A beszélgetésünk néhány percre abbamaradt, mert kihozták a második rendelt fogást, és muszáj volt megkóstolnom.

Hosszú percekig el bírtam volna hallgatni, ahogy Marco a Marioval való barátságáról beszél, de félbeszakította őt Mia, ahogy éppen próbált belefulladni a savanyúságba. Egészen addig szinte el is felejtettem, hogy ők is ott ülnek mellettünk Marioval. De ha már így újra felfedeztem őket, gondoltam, belehallgatok egy kicsit a beszélgetésükbe, hogy minden rendben van-e Karl bajkeverő unokahúgával. Rendben volt. Már megint az élettörténetét mesélte. Mindenkit ezzel fáraszt?