Előzetes

Amikor a cím értelmet nyer. :) Na, mire számítotok? Sima ebéd lesz vagy balhés? :P

Annyira feszült még sosem volt a hangulat közöttünk, mint aznap reggel, ezért örültem, hogy hamar odaértünk az edzésre. Az időjárás is tökéletesen tükrözte hangulatunkat, az ég néha mérgesen morgott, az eső pedig megállás nélkül szakadt. Utáltam, amikor ilyen volt az időjárás, így ez is tovább rontotta a hangulatomat. Azt sem tudtam még, hogyan adom be Marionak, hogy ma nélkülem fog enni. Igazából már este óta ezen törtem a fejem, értelmes ötlettel azonban nem tudtam előrukkolni, éppen ezért elég ideges lettem, amikor a bejáratnál megláttam a játékost. Marco ezúttal is mellette volt, és hamar egyértelműmé vált, hogy engem vártak.

- Jó reggelt – köszöntek, amikor melléjük értünk. Mi is valami hasonlót mormogtunk nekik. – Van egy kis változás a mai ebédünkkel kapcsolatban – vette magához a beszélgetés fonalát Mario.

- Tudom – mondtam megkönnyebbülve. Ha ő mondja le, akkor nem nekem kell, és ettől rögtön elszállt minden aggodalmam.

- Honnan? – nézett rám furán, de nem bizonytalankodott sokáig. – Szóval az van, hogy nekem van egy rendkívül pofátlan barátom – mutatott a mellette álló szőkére, aki csak elvigyorodott a jelzőn – ráadásul még makacs is, úgyhogy a fejébe vette, hogy ő is velünk fog jönni. Ha ez probléma, akkor addig megkötözöm a csomagtartóban vagy valami ilyesmi. – Akaratomon kívül húzódott mosolyra a szám. Ezek aztán biztos nagyon szeretik egymást. Mellesleg az a végtelen lazaság, ami Marioból áradt, lenyűgözött. Ellenben velem, ő nem görcsölt rá a harmadik személy bejelentésére, csak közölte, hogy mi a helyzet.

- Fantasztikus, akkor dupla randink lesz, mert Ria is velünk jön. – Válaszom hallatán az említett szemöldöke magasba szaladt. Visszatette a táskáját a vállára és a mai napon először figyelni kezdett arra, hogy mit csinálok. Elképzelni sem tudtam, hogy mire gondolhatott éppen, de valószínűleg addig jó nekem, amíg nem derül ki.