Részlet az első részből 2.0

Sziasztok!

Szombat van, tehát itt az én részemből is egy kis részlet. Igaza volt Líviának, semmi különös, kiemelhető nincs az első részben, én ezt találtam. Vártam, hogy én következzek, mert kíváncsi vagyok, mit gondoltok.:) Jó olvasást, és senki ne felejtse, jövőhéten már a teljes részekkel jelentkezünk!
N.

- Hamar jöttél – mondta Karl, miközben levettem a vékony kabátot és a cipőt, majd leültem mellé.

-   El se kellett volna menni – legyintettem, aztán én is a képernyőre tapadtam.

Eddig egy góllal vezetettek a pirosak, de még volt hátra fél óra, ami alatt megállás nélkül beszéltünk, többek között a játékosokhoz, mint egymáshoz. Az első alkalommal, amikor leültünk meccset nézni, a kilencven perc alatt végig azért könyörgött, hozzáteszem sikertelenül, hogy fogjam be a szám. Rövid két hónap alatt azonban már ő sem tudta megállni, hogy ne beszéljen. Végül a mérkőzést három góllal nyerte meg kedvenc csapatunk. Vidáman öleltük át egymást egy pillanatra, ahogy mindig is tenni szoktuk egy-egy győzelem után, majd rákezdtünk a stadionban felcsendülő Stern des Südensre. Egyikünknek sem volt jó hangja, de mióta együtt laktunk megszoktuk egymás különböző hóbortjait, így hát azt is, hogy minden nap megcsillogtattuk énektudásunkat, vagyis jelen esetben ének-nem-tudásunkat.

- Még nem mondtam, de kaptunk egy kis plusz munkát. Választani kell egy sportágat, aminek alaposabban utánajárunk. A nehézség pedig az, hogy személyes tapasztalat kéne. Nem tudom, mit csináljak. Sokaknak van mindenféle kapcsolata, és el tudnak menni egy-egy híres sportolóhoz, hogy megnézzék az edzését, de nekem nincs ilyen. Valami ötlet?

- Nem akarok semmit ígérni, de holnapig majd utánajárok pár dolognak – válaszolta, majd jó éjszakát kívánt, és eltűnt az ajtó mögött.