Búcsú

Sziasztok!

Múlthét vasárnap a Double Date újabb mérföldkőhöz érkezett, méghozzá az utolsóhoz. Felkerült a befejező rész Ria és Mia szemszögéből is, a történet véget ért. Őszinte leszek, egyelőre még nem jutott el a tudatomig, hogy vége, nincs hiányérzetem, viszont fura, hogy a héten már nem kellett hozzákezdenem a következő fejezethez.

Körülbelül nyolc hónap telt el a húsvéti kezdés óta, és hosszabb-rövidebb kényszerszüneteket beiktatva ugyan, de sikerült végigírnunk a Double Date folytatását is, ami hasonlóan nagy sikernek örvendett az olvasóink körében, mint az első rész.

Ha már sikerek, engedjétek meg, hogy egy-két statisztikai adattal untassalak titeket, mielőtt rátérnénk arra, hogy ki mindenkinek tartozom köszönettel. Kezdjük azzal, hogy az összes Ria szemszögéből íródott fejezet összesen 50539 szót tesz ki, és mindez 114 A4-es Word oldalra fért ki. A blog a 2013. májusi nyitása óta ennek a bejegyzésnek a felkerüléséig kicsivel több, mint 24000 látogatót tudhat maga mögött, a fejezetek alá 141 hozzászólás érkezett, a rendszeres olvasók száma pedig időközben 32-re növekedett.

Hihetetlenül nagy számok ezek nekem, és mindenkinek szeretném megköszönni, aki akár csak egyszer is megfordult a blogon. Köszönettel tartozom továbbá azoknak, akik rendszeresen vagy rendszertelenül, egyszer vagy többször, hosszan vagy röviden – igazából teljesen mindegy hol, hogyan és milyen formában – kifejtették a véleményüket a történettel kapcsolatban. Nem is tudjátok, néha milyen nagy löketet adott ez a folytatásokat illetően, illetve milyen boldogsággal és büszkeséggel töltött el, ha dicsérő szavakat olvastam, vagy sorra gyülekeztek egy-egy fejezet alatt az Imádom pipák.

Néhány embert név szerint is szeretnék kiemelni, őket külön köszönet illeti az ötletekért, még ha nem is használtam fel mindent; a rengeteg segítségért, amit tőlük kaptam; a türelmükért, amivel néha a nyavalygásaimat viselték, és azt, hogy percenként változtattam az utolsó fejezeten. Hálás köszönet: Stella L. Brandy, Dora Groß, Vivian Leite és Kori.

Az elején említettem, hogy a történet befejezésének ellenére nincs hiányérzetem. Nos, talán ez azért van, mert készülök nektek egy kis meglepetéssel, méghozzá nem is akármilyennel. A napokban támadt egy olyan ötletünk Dórival, hogy milyen jó lenne ismert fanfiction-párosok karácsonyáról olvasni, illetve írni, bemutatni, hogy náluk hogyan telnek az ünnepek. Akit esetleg érdekel a dolog, az ide kattintva bővebben is informálódhat a „játékról”, illetve kérdezhet ezzel kapcsolatban askon is, nagyon szívesen válaszolok.

A lényeg tehát, hogy december 24. környékén bepillantást nyerhettek Ria és Marco karácsonyába! Nem kell nagy dologra számítanotok, valószínűleg egy édes kis semmiség lesz, de remélem, várni fogjátok. Én már most izgatott vagyok vele kapcsolatban, többek között sütőtökös-mézeskalácsfűszeres muffinnal hangolódok, pedig hol van még a karácsony… :)

Ha esetleg hiányoznék, amíg erre vártok, benézhettek ide, mert hamarosan egy Christoph Kramer novellával jelentkezem, a Tervben menüpont alatt pedig megnézhetitek, hogy ezen kívül még mi mindennel.

Még egyszer, utoljára, nagyon köszönök mindent, és akkor karácsony tájékán „találkozunk”. Addig is legyetek jók, és ha akad egy kis időtök, meg kedvetek, akkor írjátok meg az utolsó fejezetek alá, hogy összességében mi volt a véleményetek az egész DD-ről.

xoxo, L.

Ahogy Lívia már említette, igen, vége a Double Date-nek. Eddig nekem sem volt meg az a hiányérzetem, de most, hogy ezt írom, egy kicsit hiányozni fog azért, hiszen elég sokáig jelen volt az életünkben a történet. Legalábbis nekem heti két éjszaka mindig azzal telt, hogy ezt írtam, viszont annyiból örülök a végének, hogy lesz időm az eddig szüneteltett, saját blogomra.

Lívia leírta nektek a legfőbb statisztikákat, ami ugye azt is tartalmazta, hogy 32 feliratkozónk lett. Amikor elkezdtük a blogot, mindig azt mondogattuk, hogyha Basti mezszámával megfelelő feliratkozónk lenne, az milyen menő lenne, így hát, amikor láttuk, hogy 31 rendszeres olvasónk van, nagyon örültünk. Ami pedig a legjobb az egészben, hogy még ezt is sikerült megugranunk. Azért ezek hihetetlen számok.

Ha már itt tartunk: én köszönöm szépen mindenkinek, aki olvasta a történetünket, akár kifejezte véleményét, akár nem. Őszintén megmondva az utóbbiból most sokkal több volt, mint az első évadunknál, legalábbis, ami az én részeimet illeti. Remélem, azért legalább ugyanannyira szerettétek, mint a DD1-et. Köszönöm a pipákat, itt, facebookon vagy személyesen elmondott véleményeket, mindent, amit ezekben a hónapokban adtatok nekem.

Említettem, hogy ezután lesz időm a saját blogomra is, úgyhogy a továbbiakban erről szeretnék pár szót szólni. Tudom, hogy ott nagyon eltűntem, és a legutóbbi kijelentésem, amit ott tettem, úgy szólt, hogy a Double Date vége után folytatom. Nos, ez így is lesz. Már megvannak a tervek, van sok elkezdett, de még befejezetlen dolgom, ezeket fogom nektek hozni, ha esetleg hiányoznék, és szeretnétek tőlem még olvasni. Várok mindenkit szeretettel ott is

Azt hiszem, én körülbelül ennyit szerettem volna elmondani nektek így a végén. Elnézést, ha egy kicsit összeszedetlen, nem részletezném most az indokokat, de úgy két és fél órát aludtam. Még egyszer nagyon-nagyon és még annál is jobban köszönöm, hogy velünk voltatok!

Niki .x