Sziasztok!
Mint észrevehettétek, tegnap nem jelentkeztünk a szokásos vasárnapi résszel, de ne ijedjetek meg, nem tervezzük befejezni a történetet.
Igazából az elhatározás már egy hete megszületett, ezért ígérte Niki, hogy még a rész után beavatunk titeket is, de ez elmaradt - egészen idáig. A vizsgaidőszak kellős közepén járunk, néhány vizsga már mögöttünk van, de még bőven maradt tanulnivaló erre a hónapra is. A nagy tanulások mellett nem maradt időnk a részekre, így ami előnyünk volt, az szépen elfogyott. Jelenleg nincs időnk, sem erőnk írni, ezért úgy döntöttünk, hogy a blog június hónapban szünetel. Reméljük, megértitek, és türelmesen, töretlen lelkesedéssel várjátok a visszatérésünk. A következő részeket már most próbáljuk írni, bár jelenleg még darabokban állnak.
Kitartást nektek is a sulihoz, élvezzétek a meleget, nézzétek a VB-t [ahol nem lesz Reus :'( ], júliusban pedig újra várunk vissza titeket a blogra. Addig is kárpótlásként, és kedvcsinálónak itt egy aprócska részlet a soron következő fejezetből:
– Hogy álltok? – léptem David mellé.
– Ha Pizza belövi, nyertünk. És akkor ők pakolnak – intett a másik csapat
felé.
– Már rég biztos lenne a győzelmünk, ha te nem lövöd fölé – kotyogott
közbe Ribery, majd finoman tarkón legyintette osztrák csapattársát. – Most
olyan jó voltál ebben is, mint kő-papír-ollóban – tette hozzá, mire mindketten
nevetésben törtek ki. Én is elmosolyodtam, hiszen David volt a legeslegrosszabb
ebben a játékban azok közül, akiket ismertem.
Nem valami sok, és sok minden nem is derül ki belőle, de a semminél azért mindenképpen több. Július első vasárnapján találkozunk, addig legyetek jók!
xoxo, Livi&Niki