Részlet az első részből 2.0

Sziasztok!

Szombat van, tehát itt az én részemből is egy kis részlet. Igaza volt Líviának, semmi különös, kiemelhető nincs az első részben, én ezt találtam. Vártam, hogy én következzek, mert kíváncsi vagyok, mit gondoltok.:) Jó olvasást, és senki ne felejtse, jövőhéten már a teljes részekkel jelentkezünk!
N.

- Hamar jöttél – mondta Karl, miközben levettem a vékony kabátot és a cipőt, majd leültem mellé.

-   El se kellett volna menni – legyintettem, aztán én is a képernyőre tapadtam.

Eddig egy góllal vezetettek a pirosak, de még volt hátra fél óra, ami alatt megállás nélkül beszéltünk, többek között a játékosokhoz, mint egymáshoz. Az első alkalommal, amikor leültünk meccset nézni, a kilencven perc alatt végig azért könyörgött, hozzáteszem sikertelenül, hogy fogjam be a szám. Rövid két hónap alatt azonban már ő sem tudta megállni, hogy ne beszéljen. Végül a mérkőzést három góllal nyerte meg kedvenc csapatunk. Vidáman öleltük át egymást egy pillanatra, ahogy mindig is tenni szoktuk egy-egy győzelem után, majd rákezdtünk a stadionban felcsendülő Stern des Südensre. Egyikünknek sem volt jó hangja, de mióta együtt laktunk megszoktuk egymás különböző hóbortjait, így hát azt is, hogy minden nap megcsillogtattuk énektudásunkat, vagyis jelen esetben ének-nem-tudásunkat.

- Még nem mondtam, de kaptunk egy kis plusz munkát. Választani kell egy sportágat, aminek alaposabban utánajárunk. A nehézség pedig az, hogy személyes tapasztalat kéne. Nem tudom, mit csináljak. Sokaknak van mindenféle kapcsolata, és el tudnak menni egy-egy híres sportolóhoz, hogy megnézzék az edzését, de nekem nincs ilyen. Valami ötlet?

- Nem akarok semmit ígérni, de holnapig majd utánajárok pár dolognak – válaszolta, majd jó éjszakát kívánt, és eltűnt az ajtó mögött.

Részlet az első részből

Sziasztok!

Itt az ideje, hogy én is jelentkezzek, és a fejlécen kívül valami mást is hozzátegyek a bloghoz. Tudjátok, mit hoztam nektek? Egy kis részletet az első részemből. Remélem, örültök neki, és megörvendeztettek engem is egy-két hozzászólással. Kíváncsi vagyok, mit szóltok hozzá, mire következtettek ebből a néhány mondatból. Érdekel, hogy várjátok-e már, hogy mit gondoltok arról, hogy Reus és Götze (na meg Alaba) lesznek a főszereplők. Szóval mindenféle véleményre kíváncsi vagyok, ne fogjátok vissza magatok! 

Jó olvasást!
xoxo
Liv

"Kerestem egy hajgumit, laza kontyba kötöttem a hajam, aztán levágtattam a lépcsőn az emeleti szobámból, és a fürdőbe mentem, hogy fogat mossak. Mire végeztem, David is befutott. Úgy be volt öltözve, mintha minimum az Északi sarkra készültünk volna, már csak a nagykabát hiányzott róla, pedig odakint – annak ellenére, hogy már október volt – tombolt a meleg.

- Nem sülsz meg? – kérdeztem, miközben az Audija felé tartottunk. Nemet intett a fejével, majd kitárta előttem az autó ajtaját. – Nahát, milyen lovagias valaki – jegyeztem meg nevetve. Nem voltam hozzászokva ehhez, a németek nagy többsége ugyanis kifejezetten figyelmetlen tud lenni ilyen dolgokban.

- Összeszedjük Holgert is útközben – jelentette be, miután kényelmesen elhelyezkedett a kormány mögött. – Ott meg majd találkozunk Jerome-mal.

- Okés – bólintottam. – Hallgatunk zenét?

- Persze! – vigyorodott el, majd benyomta a lemezlejátszót. Rossz előérzetem volt, és néhány másodpercen belül be is igazolódott a sejtésem. Az autót betöltötte Justin Bieber hangja, ahogy a Baby című számát énekli.

- Más nincs? – érdeklődtem. Vele – és a csapat egy részével – ellentétben én egyáltalán nem voltam oda ezért a srácért, és fogalmam sem volt róla, hogy ők mit esznek rajta.

- A-a – rázta meg a fejét, majd rázendített a refrénre. Csodálatos hangja volt egyedül is, de néhány perccel később már Badstuber is ott tartózkodott velünk egy légtérben, és ketten adtak nekem privát koncertet, amit természetesen nagyon élveztem. Nem győztem hangoztatni, mennyire örülök, hogy inkább világklasszis focista lett belőlük, és nem indultak a DSDS egyik évadában sem."

Fülszöveg

Amelia Schneider a 21 évesek átlagos életét éli. Egyetemre jár, bulizik, ismerkedik, ám kollégium helyett nagybátyjával él München külvárosában. Amikor tapasztalatszerzés céljából egy hétre München labdarúgócsapatához, a Bayernhez kerül, megismerkedik Victoria Weiß-szal.

Victoria Weiß szintén húszas éveinek elejét tapossa, de Miával ellentétben nem iskolába jár, hanem dolgozni, ugyanis a Bayern München orvosi stábjának tagja. Amikor régi barátja, Karl rásózza unokahúgát, egy teljes héten át kénytelen vigyázni a lányra.

Ria és Mia nehezen jön ki egymással, ám aztán közelebbről megismerkednek két müncheni focistával, Marco Reusszal és Mario Götzével. Vajon milyen hatással lesz ez az esemény a kapcsolatukra és az életükre? Megkedvelik egymást vagy a hét közepén feladják erőfeszítéseket? Tudnak-e élni a pillanatnak vagy inkább régi, megszokott életüket választják?

Sziasztok!

Úgy döntöttünk, hogy belevágunk egy közös történetbe. Kíváncsiak vagytok, hogy mi lesz belőle?

Mint láthatjátok, a történet lakhelyét már elkészítettük, pontosabban Lívia látott minket el egy csodaszép fejléccel, és oldalt a szereplők fülre kattintva, megismerkedhettek a karakterekkel is. Ha valaki hozzánk hasonlóan lusta lenne, akkor néhány tény a "közös csodáról":

Főszereplők: Mario Götze és Amelia Schneider illetve Marco Reus és Victoria Weiß.
Helyszín: München.

Egyelőre nem oszthatunk meg veletek több infót, viszont június második napján hozzuk az első részt, amely dupla lesz, hiszen két szemszögből íródik a történet, és amelyből remélhetőleg számotokra is kiderül néhány fontosabb dolog, gondolunk itt például az alapszituációra.

Reméljük, sikerült felkeltenünk néhányotok érdeklődését! Júniusban találkozunk.

Ölelünk és puszilunk Titeket!

Liv&Nix